A kenyerünket magam sütöm.
Nyáron egy tetőtéri lakás iszonyatosan meleg.
A sütő által keltett plusz hő, már senkinek nem hiányzik.

Konyha után erkély rehabilitációba kezdünk, ahova ki fogok majd tenni egy lábakon álló kis tűzhelyt, ami tökéletes lesz majd, mint "nyári konyha", de addig is ki kell találni valamit.

A sütést nem spórolhatom meg, a meleget sem, tehát csak az idő marad.

A nagy kétkilós kenyér helyett, több kisebb vekniket sütök. Többet egyszerre, így a mennyiség megvan, csak hamarabb elkészül, rövidebb ideig kell fűtenem a konyhát.



A másik nagy előnye, hogy többféle vekni sülhet egyszerre.
Ma olivabogyós, és diós süt.