Most vasárnap Advent első vasárnapja, tehát hivatalosan is elkezdődik a Karácsonyi időszak.


Koránkelőknek mutatom az új karácsonyi hangulatú szappan csomagokat, amik már megvásárolhatóak a webáruházban. (Ma még tarta az ingyenes házhozszállítási akció!!!)





Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

Péntek (2016.11.25 - Katalin nap)) estig leadott 6000 Ft feletti megrendelések postaköltségét én állom. :)

Webáruház » KATT IDE


Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

"Az otthonomban dolgozom, a műhelyem az otthonom..."



Próbáltam szétválasztani a munkámat az életemtől, de nem tudtam. Próbáltam térben és időben szétszakítani, de nekem nem ez az utam.
Az életem szinte minden percében "dolgozom", hiszen, ha nem is ülök / állok egy konkrét munka mellett, akkor is a gondolataim 90 % -át a munkámhoz kapcsolódó ötletelések teszik ki. ( emelett igyekszem teljes odafigyeléssel fordulni a családom felé, de gyakran elkalandoznak a gondolataim egy - egy újabb megvalósítandó ötlet felé.) Vagyis a munkám és az életem szinte egy és ugyanaz.
Nincs munkaidőm, nincs munkahelyem, hanem életem van.
A kamrában gyűjtöm és szárítom a festőnövényeket,

a másik tárolóhelységben sorakoznak a szappanos dobozok.

A konyhaasztalon hol szappanozok,



















(A konyhaasztalunk egy több, mint 100 éves asztal, ami egykoron egy szabóságban szolgált. A vasaló nyoma sokáig rajta is volt, de aztán helyhiány miatt kicsit meg kellett rövidíteni, úgyhogy sajnos ez a nyom elveszett, de az biztos, hogy a rezgésével minduntalan valamilyen kézműves tevékenységre hívogat minket.)

A kályhán száradnak a fonalak,


a tűzhelyen rotyognak a festőlevek.

A hálószoba egy sarkát hol a varrógép, hol a szövőkeret, hol az ékszerkészítéssel kapcsolatos anyagok foglalják el.

Most a szövőkeret, a többiek kiszorultak a konyhaasztalra. :)

Az ágy mellett sorakozik a fonalaim egy része.


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy külön műhely - raktáram nincsen, hiszen nem fér el minden a lakásban, és ahol nyáron nagyon szívesen dolgozom, mert a kertünk egy csodás részére néz az ajtaja, aminek a látványa feltölt de egyben nyugtat is.


De összességében mégis azt mondom, hogy " az otthonomban dolgozom, a műhelyem az otthonom..."



És ez nekem így jó... :)



És mivel nekem jó, felismertem, hogy nekem másként nem megy, a környezetemnek is jó, és remélem, hogy nektek is tudok közvetíteni ebből a hangulatból a termékeimmel, a fotóimmal, a gondolataimmal.

Kívánom Nektek, hogy Ti is találjátok meg, hogy hogyan jó nektek az élet. Mégha kell is kompromisszumokat kötni, mert anélkül nem megy, de nincs annál felemelőbb, mint hátradőlve elfogadni, hogy én nem tudom másként csinálni, nem tudom úgy, ahogy esetleg a többiek, mert én ilyen vagyok. És olyan jó, hogy nem vagyunk egyformák!


Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

Vannak olyan feladatok, amiket a hónapban becsukott szemmel kerülök, inkább rácsukom a feladatra az ajtót, vagy elkapom a tekintetem arról a pontról, ami az őskáosz hangulatát kelti.
Aztán elérkezik a hónapban az a bizony nap, amikor gondolkodás nélkül nekiállok, és azt veszem órákkal később észre, hogy olyan mélységéig megyek bele a káosz felszámolásába, amire pár nappal korábban gondolatban sem vállalkoztam volna, és nem elég, hogy haladok a feladattal, de még élvezem is! :) Nem esek kétségbe a közepén, amikor az addigi káoszt még jobban feltupírozom azért, hogy pár órával később minden a helyére kerülhessen.



Na egy ilyen szombati napon vagyok túl, a "dolgozó sarkom"-ban felhalmozódott dolgokat gyönyörűen rendszereztem, dobozoltam, elpakoltam.
Ezt a már magában is nagy feladatot megtoldottam a féligkész fonalas munkáim átnézésével is. Rengeteg dolgot nem fejeztem be évek óta. Amiről tudom, hogy azért maradt félbe, mert menetközben elkezdett nem tetszeni, azokat visszafejtettem, a többit pedig sorbaállítottam, és elkezdtem őket befejezni.


























Befejeztem, és végre levágtam a babáról. :)

Egy félkészterméktől megszabadultam, és egy KÉZ-termékkel gazdagabb lettem. :)



Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

Sokaktól hallom, hogy azért nem tér át a folyékony kézmosóról, vagy a tusfürdőről a kézműves szappanokra, mert szappant használni olyan macerás.

Nyakunkon a tél, legyen a nyakunkon egy meleg sál!


Egy igazán nagy, "mögébújós" téli sálat szerettem volna magamnak kötni, ezért aztán a saját festésű, háromágú fonalamhoz beszereztem egy 12-es bambusz kötőtűt.



A minta, a már korábban mutatott baktus, amit azért szeretek nagyon, mert azzal, hogy a végei elvékonyodnak, a sál terebélyes mivolta ellenére mégis könnyed darab.


Ez a terebélyes sál egy 190 g-os háromágú gyapjúfonalból készült, 12-es kötőtűvel kötve.

És akkor most egy kis meglepetés!

Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

Az utóbbi hetekben minden a fonalak körül forgott az életemben, ami tegnap tetőzött Csillaghegyen, a gyapjúnapon. 
Rengeteg ember, emelkedett hangulat, és mindenkit ugyanaz hoz lázba.
Ez a közös szerelmünk, a gyapjú!

Egy kézművesnek, ha nincsen üzlete, akkor szerintem a vásárok hozzák meg az igazi visszaigazolását annak, hogy jó az, amit csinál.
Látni, érzeni, hallani mindazt az elismerést, köszönetet, izgalmat, amikor magatokhoz szorítotok 1-1 motring fonalat, vagy szorongatjátok a horgolótűket, az számomra az igazi inspiráció.
Köszönök Nektek mindent!
Most három napra elmegyek, kicsit élem a másik életemet is, (PRivát PRovence - A mi helyünk), de csütörtöktől újra dolgozom.

Apai nagyapám békebeli iparos ember, szobafestő volt. Sosem felejtem el a szerszámos műhelyét, aminek az egyik falát padlótól a plafonig festőhengerek borították.

Sajnos szegény korábban hagyta itt ezt a világot, mint ahogyan a festőhengerek reneszánszukat kezdték el élni, ebből kifolyólag senki nem emlékszik rá, hogy a halála után hova is került az a hatalmas festőhenger kollekció. (ha nem volt 100 db, akkor egy sem. :( )

Ennyi előzmény után, akkor rá is térek a mai témámra, aminek az alapötletét a festőhengeres nyomtatás adta.

Hengerelt horgolótűket készítettem, igaz nem festőhengerrel nyomtam bele a mintát, hanem cukrászati segédeszközt használtam.








Hétvégén saját szemetekkel is megnézhetitek Csillaghegyen.




Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)

Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)