Korábban csak megosztottam a fészbukon a főzős gyurma receptjét ( aminek az "Óvodásgyermekek fészbuk oldal" volt a forrása), tegnap viszont el is készítettem a "rendszeres hétfői barátnős délutánra".

(Mert nagyon nem elég a napi 8 óra amit az iskolában együtt lehet tölteni.  Hétfő délutánokkal muszáj megtoldani az együttlétet : ) )


A recept a következő:

250g liszt
2 ek só
1 kk citromsav, hogy meg ne romoljon : )

2 ek olaj
3 dl víz




 Ahogy én készítem:

A száraz összetevőket jól elkeverem egymással, és pontosan kettéosztom.
1,5 dl vízbe elkeverek 1 ek. olajat és a kívánt színű ételfestéket.
A vizet elkezdem melegíteni, és az egyik adag lisztes keveréket elkeverem benne. Pár percig kavarom, olyan lesz mint egy jó száraz puliszka, csak persze fényesebb. Leveszem a tűzről, és mikor már kézmeleg, akkor jól átgyúrom. (ez nagyon élvezetes, mert olyan jó selymes).
És már kész is.
A víz illetve szárazanyag másik felével is így járok el, egy másik szín hozzáadásával.

Tehát ez a fent említett adag kétféle színű gyurma elkészítésére elég. A kész színeket még így is ketté tudtam szedni, és a barátnő hazavitte a tesóinak.
Tehát nagyon kiadós, nagyon olcsó, nagyon egyszerű, nagyon szuper.


Sajnálom, hogy nem ismertem korábban, mert míg kicsik voltak a gyerekek, folyton spórolásra kellett, hogy intsem őket, mert olyan drága ennek a gyurmának az "eredetije". A sok műanyag kiegészítő gyurma nélkül pedig használhatatlan.

Teljesen magával ragadott a fényképekből (és ITT is) áradó hangulat, ami a múlt szombati Gyapjúfesztivált jellemezhette.
Muszáj volt egy kicsit nekem is fonnom.
Én itthon gyapjúfesztiváloztam. Igaz nem sokat, de nagyon jól esett.

Ma gyapjús nap van! : )

Sajnos nem lehetek ott az első

 , ezért ma én is gyapjús bejegyzést írok.



Az úgy kezdődött, hogy valamikor az elmúlt hetekben átmentem Zsuhoz kicsit beszélgetni, és megtapogattam a csodás szövött holmijait.
Tavaly segített nekem összerakni egy darabjaiban lévő kisebb szövőkeretet, amit használtam kaptam, és elég hiányos sajnos. (erre a fajtára hasonlít)

Nem is készítettem el azóta se hozzá a hiányzó alkatrészeket, de már Zsunál tudtam, hogyha hazamegyek rögvest előveszem a kicsit egyszerűbb kivitelezésű, de működőképes nagy szövőkeretemet.

Előkotortam a fonalas doboz aljáról ezt a két motring fonalat, és csak úgy, minden terv nélkül elkezdtem szőni.


Már évek óta volt a kereten egy elkezdett gyakorló darab. Még talán Panni szőtte. Nem azt folytattam, hanem egy nagyobb rész kihagyása után egy újat kezdtem. Nagyon nagy munka felfér erre a keretre is.






 Egy keskeny, hosszú szőnyeg lett belőle:

Egyik kicsi keresztfiam 2 éves lett. Két ajándékot is varrtam neki.

Egy pipit:


és egy farkast:



Akiket egy szoknya választ csak el egymástól: 

Most szombaton, ápr. 27.-én lesz az I. Magyar Gyapjúfesztivál.
Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy én egyéb családi elfoglaltság miatt nem tudok részt venni ezen a számomra nagyon fontos eseményen.
"Szakmailag" is nagyon fontosnak tartom, és természetesen Harmatcsepp Zsu miatt is, aki ennek a rendezvénynek a megálmodója. Zsu nagyon jó barátom, akit szintén ennek a blogos életemnek köszönhetek.

Mindenkit buzdítok arra, hogy menjetek el szombaton Taliándörögdre, és érezzétek magatokat nagyon jól!
Legyetek ott helyettem is!

Mindenkinek tartalmas napot kívánok, és jó Gyapjúfesztiválozást!

Tavaly ősszel azt mondtam, hogy én ezt nem csinálom tovább.
Egész heti városi - dolgozós hét után még hétvégén is csak a munka. Péntek este be az autóba, két nap alatt behozni az egész hetes lemaradásokat, aztán vasárnap későn este hazaautózni.
Nem jó ez senkinek.

Az idén nem csinálunk veteményt!

Aztán tessék...
Kiolvadt a föld és én megéreztem ennek a földnek az illatát.
És tudtam, hogy elvesztem...

Hát lett vetemény, de arra oda fogok figyelni, hogy ne hagyjam magam belehalni.
Kicsit jobban magára hagyom majd a növényeimet. Szedjék össze magukat és ne arra várjanak, hogy majd én kimentem őket a gaztengerből.

Remélem ezt a "lazább" hozzáállást sikerül betartanom.


 Az előkészített vetemény:

Ilyenkor, mikor még csak elő van készítve a föld, olyan mint egy  vég anyag.
Még bármi lehet belőle.
Hogy legyenek az ágyások, hova mi kerüljön, figyelve a vetésforgóra...
Nagyon izgalmas ez a tervezési fázis, minden ilyenkor dől el!

Padon ücsörgök. Kezemben a magok, (a másikban egy pohár bor), és nézem a földet.
Aztán ahogy nézem, egyszercsak elkezdem látni a nyári veteményt, hogy az idén mi - hol fog majd nőni, és már kész is a terv.

Így tervezek én, ezért nem tudom már a tél folyamán, szépen papírra vetni a vetemény tervét. (Akkor lenne persze ennek a "kerti munkának" az ideje, de hát nekem az úgy nem megy.)


A második nap végére csak az utacskák és a botocskák jelzik, hogy itt valami történt.




A két "kép" között nagyon sok minden történt...
(Sok munka! Sok szerelmetes / fárasztó munka)




És még a traktorunkat is vezettem.
Nem is akármilyen feladatot kaptam a végére. Miután előredöcögtem a kert végéből, 90 fokban hátrafelé tolassak be vele egy nagyon szűk helyre. (merthogy ott lakik ez a traktor).
Az esélytelen nyugalmával álltam a feladathoz.
Felelősség nincs rajtam, nem én találtam ki ezt az őrültséget, de sikerült. Nem mentem neki semminek! : )

Kicsit módosítottam a korábbi borotvaszappanom receptúráján, és a fazonján.
Jobban habzik, illetve hengerbe öntöm a szappanmasszát, így könnyű belőle korongokat vágni, amiket pici víz segítségével a "habtál" aljára "ragasztunk".


 Nagyon klassz, kemény habot képez.
Persze egy profi módon borotválkozó férfi sokkal klasszabb habot is elő tud belőle állítani. (El is küldtem egy szappan egy ilyen férfinak kipróbálásra. : ) )






A képek nagyon nőiesre sikerültek, de természetesen ez egy teljesen uniszex szappan! : )

Megrendelésre készítettem ezt a csíkos sipkás kis manócskát.
De nem csak a gyerekek körében van nagy sikere az "álommanóknak".
Nyafi is előszeretettel pihenteti rajta fáradt fejecskéjét. : )

Mokkásat, és "epreset", ami csak színében epres, de beltartalmilag nem. Rózsaszín agyagtól lett ilyen szép színű.
De a mokkás az valóban kávés.
Természetesen mindkét típus kecsketejes!