Életem első értékelhető fokhagymáit tegnap megfontam.
Fogalmam sincs hogyan kell "hivatalosan", én egyszerűen fontam sima hármas fonással két copfot.
Egy szögre akasztottam mindkettőt, ezért nem látszik rendesen a fotón, hogy milyen is lett. (a másik copfot kitakarja az első)
Annyira örülök nekik, mert ezidáig fokhagymát még nem sikerült termelnünk.
Mindig rá kell jöjjek, hogy meghaladja a képességünket (a gépét és az enyémet), a természetes anyaggal festett gyapjú fényképezése. Mit küszködtem ezzel a fonallal is, és nem igazán sikeredett élethűre.
Mogyoróbarkával festettem be a gyapjút és olyan igazi télirevaló puha (kétágú) fonalat fontam belőle.
Sajnos nem találom a cetlit, amire ráírtam, hogy milyen gyapjúból készítettem. Tragikus,hogy milyen vagyok...
Mogyoróbarkával festettem be a gyapjút és olyan igazi télirevaló puha (kétágú) fonalat fontam belőle.
Sajnos nem találom a cetlit, amire ráírtam, hogy milyen gyapjúból készítettem. Tragikus,hogy milyen vagyok...
Mert a szoknyák nagytöbbségén nincs!
És amikor az ember lánya csak úgy átszalad a szomszédasszonyhoz egy "5 percre", csak nem visz magával táskát egy kulcs, vagy egy telefon kedvéért?
És a zsepi, azt is mindig valahova tűrködni kell. Hol innen pottyan ki, hol onnan.
Na ezért jó ez a zseb. Az övtáska a fent említett esetekhez túl nagy. Ezt akár el is takarhatja a blúz, vagy póló, ha nagyon nem akarjuk mutogatni.
A pántja abszolult állítható, mert mint egy kötényt, úgy köthetjük a derekunkra.
Én nem használok, mert nekem nincs, (cipésznek - cipője) :-)
pedig nagyon tetszik, mikor egy nő táskája nem olyan katasztrófasúlytotta terület benyomását kelti, mint az enyém. (sőt, megsúgom, még mindig a téli táskámat hordom, nem sikerült még magamnak varrni egy helyes kis nyáriasat) :-)
Egyszóval varrogatom ezeket az apróságokat, aztán majd meglátom, ha marad belőle valószínű lesz nekem is ilyen papírzsepi tartóm.
Ezidáig Zsófi útmutatása szerint kötöttem be azt a pár füzetet, illetve fényképalbumot, amit eddig ajándékba készítettem.
Ezeket a füzeteket most úgy bugyoláltam be, hogyha betelnek, új füzet is bújtatható legyen a ruhákba. Akár a régi mögé.
Újra itt a levendulaszezon!!!!
Végre!!!!!
Szépen szorgosan (bár nem nagy tételekben) készülődöm a nagykörűi Búcsúra!
Tavaly télen készített illatpárnáim fazonjai szolgáltak most is alapul.
Vettem négy darab kendőt, amiknek nagyon tetszett az anyaga, de nem volt rajtuk semmi "extra".
Aztán az autózások segítettek ezeken a kendőkön is!
Horgoltam rájuk csipkeszegélyeket.
Most kettőt mutatok csak, mert a másik párosnak még csak a fele van kész.
Még szükségük van egy utazásra....
...édesszájú kislányoknak!
Ez az utolsó kép Bodikánkról, amikor még egészséges volt, persze a kor látszik rajt.
(Tavaly november vége.)
Aki megtapasztalta már, hogy milyen egy pulival együtt élni, annak nem is kell magyaráznom, hogy..." egy puli az nem kutya. Az puli."
Akinek még nem volt alkalma ezt megélni, annak csak szívből tudom ajánlani, hogy élete folyamán legalább egyszer éljen együtt egy pulival. Bár egyszer nem is lehet, mert utána nem is nagyon gondolkodik már más kutyában. (nekünk is Ő volt a harmadik pulink, de asszem mindközül Ő volt a LEG!!!)
Tegnap eltemettük, nagyon beteg volt már szegény, tudom már jobb Neki, de nagyon-nagyon hiányzik.
Még minden nagyobb fekete foltra hirtelen azt hisszük, hogy Ő az!
Azért látszik rajtuk, hogy szappanok, tudom! (méghozzá körömvirágos)
Nem akarja majd őket senki sem megenni.
Most lettek készen, még egy kicsit pihennek a szekrény tetején, aztán ....
majd meglátjuk.
(Vásárra készülök, lehet, hogy próbaképpen kiteszem őket. Még alszom rá egyet!!!)
Nem akarja majd őket senki sem megenni.
Most lettek készen, még egy kicsit pihennek a szekrény tetején, aztán ....
majd meglátjuk.
(Vásárra készülök, lehet, hogy próbaképpen kiteszem őket. Még alszom rá egyet!!!)
Ezt az almás képet még akkor kezdtem kihímezni, mikor a házakat , de csak tegnap fejeztem be.
Jó sokáig tartott!
De végre kész!!!!
