(Főleg, ha ez okoz neki örömet, és nem a ruhavásárlás. :)  Ezt szegény lányaim nyögik is. Én ebben nem vagyok jó partner nekik.)

Szóval a korcsolya.

Anyu előkotorta nekem a mi gyerekkori korinkat, ami már meglehetősen rossz állapotban van ahhoz, hogy a lányok ezzel korizhattak volna. Bár szerintem, ha akkor eszembe jut, mikor ekkora volt a lábuk, akkor használhatóvá lehetett volna tenni. 

Tehát adott egy jó kis ütött-kopott kori, egy masni, és valami zöld. 

Én bevallom, egy régen vásárolt, eddig helyét nem igazán találó, erdei bogyós gyümölcsökkel díszített mű gallyat szúrtam a koriba. (nem valódi zöldet).

És már fel is lehet akasztan a szögre.