Tavaly varrtam egy puha cicát a barátaim édes kisfiának. (Nem készítettem akkor a cicáról képet.)
Teljesen összenőttek. Gergő és Má.
Aztán az elmúlt hetekben Má elveszett, és azóta sem került elő, ezért gyorsan a világra segítettem egy kistestvért.

Gergő az ovi előtt ült az autóban (a nagyobb testvéreit várta), mikor megkapta Mát. Először csak farkas szemet néztek egymással. Gergőn határozottan látszott, hogy próbálja értelmezni a helyzetet.
"A szaga határozottan idegen, az arca kicsit hasonlít, de ezeket leszámítva teljesen olyan, mint Má...
Akkor ez most Má, vagy nem Má?"
Mán sajnos nem láttam, hogy mi is játszódik le benne, de ez az én hiányosságom. :(

Aztán Gergő elkezdte  csipkedni Má szemét, de nem hajította ki a kocsi ablakán, és ezt jó jelnek tekintettem.
TUDOM, hogy nem lehet ezeket az alvóállatokat klónozni. Ha más nem, az aurájuk különbözik egymástól. Egyszerűen mindnek más a rezgése.

De este már szerette:
foto: Skuta Vilmos