A Nap visszatérését, a fény győzedelmességét a sötétség felett ,az új élet ígéretét jelentette, ezért kezdték az új évet a téli napfordulótól számítani.

Dec. 25.-e eredetileg a perzsa vallási ünnep volt. Mithrásznak, a világosság istenének születését köszöntötték ekkor.

Igazi humanista tartalommal azonban a keresztény vallás töltötte meg, mikor az önzetlen, tiszta szeretet és békesség igényével érkező kis Jézus születésnapjának nyilvánították a 4. században. (I. Gyula pápa, 350-ben)

Karácsony vigíliája, más néven böjtje, Ádám - Éva napja az adventi időszak utolsó napja.

Karácsonyi életfa, termőág állítása a karácsonyfa elterjedése előtt általános volt a magyar nyelvterületen. Termőágakat romaring-, nyárfa-,bürök-,kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. Aranyozott dióval, almával, pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal díszítették. Vízkeresztig ott tartották.

A karácsonyfa és a karácsonyi termőág állítása sokáig egymás mellett élt, díszei is azonosak voltak.

Az első karácsonyfát a 15. század végén Strasbourgban állították.

Gyertyával díszített első karácsonyfát 1685- benállították szintén Strasbourgban.

Európa többi területén német földről evangélikus szokásként terjedt el.

Hazánkban Bécsből, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el.

Az első fákat hazánkban 1824-26 körül állította Brunszvick Teréz.

Az alma, a dió, a mézeskalács után 1880-as években jelent meg az üvegdísz. A fát karácsony böjtjén díszítették fel.

Karácsonyi ajándékozás még újabb szokás. Régen a kántálók, betlehemezők kaptak ajándékként étel féleségeket, legfeljebb egy kis pénzt.

Az ünnepi abroszt később vetőabrosznak vagy sütőabrosznak használták.

Az asztal alá szalmát, szénát, magvakat raktak. A magokat az állatokkal etették meg, a szalmát az állatok alá tették, vagy megetették velük, hogy szaporák és egészségesek legyenek.

Az asztalra helyezett szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma a néphit szerint a család tagjainak az egészségét biztosította. A böjt miatt szegényes ételeket ettek, ugyanakkor sokat és sokfélét, hogy a következő esztendőben elegendő ételük legyen.

Karácsonyi dióevés az egész nyelvterületen ismert. Egészséges dió egészséget, rossz betegséget jelent.

A karácsonyi étel maradékát, az ún. karácsonyi morzsát különös becsben tartották, gyógyító erőt tulajdonítottak neki.

Nagyon jó oldalt találtam ezzel kapcsolatban. Szerintem érdemes elmenteni és olvasgatni.