Van énnekem egy született piacozós / vásározós húgom.

Már kisiskolásként a petőficsarnoki bolhapiacra járt a barátnőjével, a "megunt" játékaikat adták el, és természetesen újabb szerzeményekkel tértek haza. Mert a lényeg nem a pénzszerzésen volt, hanem a hangulaton. Már akkor, annyi idősen is.

Ha az élet úgy hozza, hogy nem állhat a pultnak azon a felén, akkor áll a másikon. Mivel a Balaton partján lakik,  ennek a vidéknek a  termelői piacait nagyon jól ismeri. Szinte mindent tud róluk...

A két kisgyereke mellett egy darabig bírta, hogy csak nézelődő, vásárló legyen, de kb. mostanáig.

A helyi piacokon, amennyire az ideje és a családja engedi, ezentúl mint árus szeretne részt venni. 

Tulajdonképpen a helyieknek hozta létre ezt az oldalt is, (de a  Facebookon is megtalálható.) ahol lehetőséget kíván adni arra, hogy ha valaki nem tud elmenni egy-egy vásárra, azért  értesülhessen az ilyen témájú aktualitásokról, illetve megvásárolhassa az általa kínált portékákat.

És akkor ezekről a portékákról pár szót még had ejtsek.

Két fő vonal... az egyik az üvegékszerek, 

ami most anyukám új nagy szerelme lett,

 (a tiffany technika, és a kerámiák mellett),

a másik pedig az én dolgaim. Mivel ezen a környéken rengeteg a kisgyerek, leginkább babáknak való textilárukkal szeretne megjelenni ezeken a piacokon,  

Én nagyon drukkolok Neki, mert nem könnyű feladatra vállalkozott!