Sem Skót, sem Sváb felmenőkkel nem rendelkezem, mégis szerfelett vonzódom minden olyan praktikához, amit talán már csak a nagymamák tudnak a főzés terén.
Mint pl. a következő történet:
Violini, kedves "kreatív blogostársam" közkincsé tette a közös főzős blogunkban a nagymamája kapcsolatát a tökkel. Itt elolvashatjátok, számomra nagy élmény volt.
Én sajnos egy nagymamámat sem ismerhetem, ezért Tőlük már nem tudok meg semmi ilyenféle praktikát, de például az anyu mesélte, hogy gyermekkorában a nagymama a túrógombócot aludttejből főzött tejbegrízből készítette.
Vagy például, ha sajtot készítek, a savót még egyszer átforralom, leszűrve abból lesz az orda, a megmaradt híg savót pedig hígítva, fokhagymával áztatva a növényekre lehet permetezni, remek gombaölő.

Ha Ti is tudtok ehhez hasonló fortélyokat, örülnék, ha megosztanátok velem.

Ez az édesség, amit most meg szeretnék mutatni, szintén hasonló elven nyugszik. Egy kedves barátnőmtől "tanultam", aki szintén hasonló elveket vall.

Ezt az édességet akkor készítem, amikor kenyeret sütök. /tehát elvileg minden másnap :-)/
A kicsit több kenyértésztát dagasztok be, és miután megkelt, úgy az egyharmadát kiveszem.
Ezt a kivett adagot kinyújtom, megkenem olvasztott vajjal, megszórom egy kis nádcukorral és rászórom az összetört mikulás, vagy nyuszicsokikat. (vagy ami van).
Bejgliként feltekerem, 1 1/2 - 2 cm-es szeletekre vágom, kivajazott tepsibe rakom a vágott felükre. Az egészet még átkenem olvasztott vajjal. Most szórtam rá jégcukrot is.

200 fokon kb 10 percig sütjük.