Részletek: tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kiváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.
Engem Lilang, Szera ás Ahama jelöltek meg.

Én most az egyszer nem szeretnék jelölni, mert már szinte mindenki írt magáról.
Mégis inkább jelölnék... mindazokat, akik szeretnének magukról írni és ezidáig még nem tették meg.

Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor kapásból a nyári szünetek ugranak be. Fővárosi révén szerencsésnek mondhatom magamat, hogy még rúghattam a port az "úttesten", hogy járt előttünk szódás, aki lovaskocsival hozta a szódát.
A szembe lévő két házban töltötte minden szünidőjét két testvérpár a nagyszülőknél. Két fiú és két lány. Mivel csak a szünetekben találkoztunk, nem tudtuk megunni egymást.
Volt nálunk a szőlőlugasban esküvő, a kertben "pöcés" játék, a nagy hintán közös hangos énekléssel kísért fergeteges hintázások. (csak és kizárólag a "hej te bunkócska, te drága" kezdetű dalt volt szabad énekelni.)
Késő estig ültünk a kerítés tetején és veszettül váltottuk a világot.
Nagyon örülök annak, hogy se TV, se számítógépes játék nem zavarta meg azt a pár alapjátékot, ami szinte mindig ugyanúgy kezdődött, de másként fejeződött be.
A fiúkkal a nagy barátság aztán a kamaszkorral megszakadt. Ők egyre ritkábban jöttek a nagyszülőkhöz. Sajnos már a ház sem áll. A lányok barátsága megmaradt.