A fonó a női társasmunka legfontosabb alkalma volt. Az őszi betakarítás végétől a farsang végéig tartott.

Katalin napig énekeltek, táncoltak, adventtől karácsonyig csendesebb időszak következett, majd farsang idején érte el a fonóbeli szórakozás csúcspontját. Ilyenkor különféle dramatikus játékokat adtak elő.

Voltak olyan napok, amikor tilos volt a fonás. Legismertebb a Luca napja. Úgy tartották, hogy aki ilyenkor fonna, az befonná a tyúkok fenekét. (nem tojnak)

Borbála nap (dec.4) szintén.

Általában tiltották a fonást szombaton is.

Fonás legrégibb eszköze a guzsaly.

Korcsoportok, helyszín és munka jellegét tekintve különböző fonók voltak.

Korcsoport szerint: asszonyfonó, lányfonó, asszony-és lányfonó.(volt, amikor egy időre közös házat béreltek, egyebütt minden este más háznál fontak)

Kalákás fonóban mindenki a háziasszony fonalát fonta, de sokkal gyakoribb, hogy mindenki a saját fonalát fonja.

Fonóba járás kötelező volt. Az elmaradókat felkeresték, kikolompolták, taligán húzták el a fonóba.

A legények nemcsak a lányok megjelenését, de a munkájukat is ellenőrizték.

Kulcspróba - hanyagul fonó lány szöszéből, csak sokára esett ki az eldugott kulcs.
A fonónak meghatározott rendje volt, ez érvényesült az ülésrendre is.

Azokon a napokon, amikor a legények is ott voltak a fonóban, a kemence köré, vagy a lányok mellé ültek beszélgetni, tréfálni.

A fonóban a házasság- és férjjósló eljárásokat közösen végezték. A téli szórakozás és játék fő színtere volt. Itt helye volt a mesemondásnak, balladás, históriás énekek előadásának, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak.(ügyességi -, test edző -, utánzó-, mérkőző, kitalálós vagy beugratós játékok.)

A fonónak rendkívüli jelentősége volt a fiatalok társas életében. A legények az ún. legényjáró napokon keresték fel a fonókat. A fonóbeli udvarlás kedvelt formája az orsó leverése. A leesett vagy levert orsót csókkal lehetett visszaváltani. :-)