Régóta szeretnék elmenni Mohácsra, megnézni a Busójárást.

Az idén sikerült is. Végig autópálya, nem egy kibírhatatlan távolság Budapestről sem.

Nagyon  véleményt nem merek írni róla, mert már jól ismerem magam, nem tudok hiteles beszámolóval szolgálni,  mert én minden ilyen jellegű rendezvényen jól érzem magam, mivel hagyom magam elvarázsolódni. Nem keresek hibákat, kifogásolni való dolgokat! Tudom, hogy mindenben lehet hibát  találni, mindennel lehet elégedetlenkedni, hogy ez is már csak üzelt, stb.

De én lehet ehhez túl naiv vagyok, vagy nem vagyok elég igényes???? A fene se tudja.

A rózsaszín Hello Kittys lufik is csak azért zavarták jobban a szemem a kelleténél, mert legkisebb gyermekem bármerre nézett, mindenhol azt látta. (ha éppen másként nem, akkor a lelki szemei előtt).

Természetesen elsőként, még a szendvicsek elkészítése előtt, már bekészítettem a horgolótűimet, és egy gombolyag fonalamat. Gyorsan egy könnyű minta...

Anyahajó kendőjét hozta ki a kereső elsőként! Nem is kerestem tovább.

(Na persze most nem találom, kék volt, és csillagok vagy virágok lógtak róla.)