Vannak olyan feladatok, amiket a hónapban becsukott szemmel kerülök, inkább rácsukom a feladatra az ajtót, vagy elkapom a tekintetem arról a pontról, ami az őskáosz hangulatát kelti.
Aztán elérkezik a hónapban az a bizony nap, amikor gondolkodás nélkül nekiállok, és azt veszem órákkal később észre, hogy olyan mélységéig megyek bele a káosz felszámolásába, amire pár nappal korábban gondolatban sem vállalkoztam volna, és nem elég, hogy haladok a feladattal, de még élvezem is! :) Nem esek kétségbe a közepén, amikor az addigi káoszt még jobban feltupírozom azért, hogy pár órával később minden a helyére kerülhessen.

Na egy ilyen szombati napon vagyok túl, a "dolgozó sarkom"-ban felhalmozódott dolgokat gyönyörűen rendszereztem, dobozoltam, elpakoltam.
Ezt a már magában is nagy feladatot megtoldottam a féligkész fonalas munkáim átnézésével is. Rengeteg dolgot nem fejeztem be évek óta. Amiről tudom, hogy azért maradt félbe, mert menetközben elkezdett nem tetszeni, azokat visszafejtettem, a többit pedig sorbaállítottam, és elkezdtem őket befejezni.


























Befejeztem, és végre levágtam a babáról. :)

Egy félkészterméktől megszabadultam, és egy KÉZ-termékkel gazdagabb lettem. :)



Ha tetszett a bejegyzésem, és hasznosnak találtad, kérlek oszd meg az ismerőseid között, hagy jusson el minél több emberhez. :)