Ha a masszírozással át tudjuk adni egy másik testnek a bennünk rejlő energiát, akkor biztos vagyok benne, hogy a fal simításával magunkévá tudjuk tenni a házunkat.

Ha a saját otthonunkat tapasztjuk, simítjuk, és közben igyekszünk szép és pozitív dolgokra gondolni, akkor a sok pozitív rezgést bele tudjuk simítani a falakba, amit ezekkel a pozitív rezgésekkel óvnak majd meg bennünket a külvilágtól.

A vályogvetésrő már korábban írtam.
Miután a vályogtéglából elkészült a fal, azt egy szalmás sárral az Ember letapasztotta.


Így néz ki, mikor készen van. A szalmaszálaknak köszönhetően nem reped meg a tapasztás.


Ezt a tapasztott szalmás réteget egy homokos saras masszával lesimítottam, majd az egészet vizes kézzel még átsimogattam.


Fahamus meszes-vizes réteggel az egészet lefogattuk, hogy ne repedjen meg a száradó simítás.


Én személy szerint nem vagyok egy nagy sarazós, de ennek a feladatnak a hangulatát ma nagyon megéreztem, bár úgy gondolom, hogy ehhez kell az is, hogy az ember a saját életterét simogassa, és nem napi 8 órában másét, illetve a miénket más ne simogassa a kezeivel.

A vályog nem jó hőszigetelő, de jó hőtartó. Egy a 60 cm-es vályogfal mire télen kihűl, már jön is a tavasz. Tehát a viszonylag átlagos hőszigetelését a fal vastagságával lehet ellensúlyozni.

Véleményem szerint a szokásos fizikai paramétereken túl, ezeknek a földből épült házaknak a saját magunkra hangolhatóságában is rejlik a nagyszerűségük.