Hortobágyon
7:45Régen írtam már élménybeszámolót...
A múlt hétvégén nagyon érdekes érzések kavarogtak bennem, megpróbálom leírni.
Én még nem jártam a Hortobágyi Lovasnapokon semmilyen formában, sem mint néző, sem mint szereplő.
3 éve veszek részt a Pusztai Róka NHE bemutatóin, mint "segítő családtag", erről már egy korábbi bejegyzésemben írtam is, de ez a hortobágyi rendezvény ezidáig kimaradt az életemből.
De az idei 50. jubileumi lovasnapokra most sikerült elmentem.
Az odafelé vezető út is nagyon romantikus volt, ezt jó jelnek tekintettem. :)
Kunmadaras és Nagyiván közötti szántóföldi földútón egy öreg tölgyes, árnyas liget, Feszülettel.
Mikor begördültünk a rendezvény hátsó parkolójába, ahol a lószállítók, a mobil lóboxok voltak, néztem egy nagyot. Én ekkora és ennyi lószállítót testközelből még sosem láttam. Olyan kicsinek éreztem magam, de mégis a részesének ennek a nagyszabású rendezvénynek.
Mi is hozzá fogunk adni valamit ehhez a teljesen más lovasvilághoz.
Itt volt olyan ló, ami 80 millió forintot ért, és volt olyan lószállító, ami komlett lólakás volt. Volt több lózuhany, és gépesített jártató...
És amikor este Péter bevitt a nagy épített istállóba, úgy éreztem magam mint egy vidéki kislány, akit bevisznek egy plázába. Idegen és furcsa, hogy a lovak így be vannak zárva, de mégis volt bennem valamilyen furcsa ámulat.
A faragott korlátok, a gyönyörű lovak, a félhomály... (na ennek a leírásához nem vagyok elég írói vénával megáldva.)
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ezeket lefotózni. :( Mindig útólag bánom, hogy nem fotózok le mindnet. :)
A sokmilliós miliőben, mi viszont így táboroztunk az fák alatt, elhúzódva a tűző napon sátrazóktól.
 |
| Reggeli megbeszélés |
És ilyen volt a bemutató:
Citeraszóra sült a vacsoránk.
Aki nem fér el, vagy nem akar a jurtában aludni, az felakasztható szugonyhálók alatt alszik a fák alatt.
Mi mindig kint alszunk, és ez nekem nagyon jól esik.
Erre mondják sokan, hogy "ezt nem gondoltam volna rólad".
Ez persze méltán gondolkodásra sarkallja az embert. Tulajdonképpen ki is vagyok én??? :)
Több, mint 40 évesen kezdtem el azt az életet élni, amit igazából fiatalon szerettem volna, csak akkor nem jött eléggé a felszínre.
Utazni, menni, a körülmények kevésbé fontosak, a lényeg az úton és az új helyen levés.
Ezt a bemutatót és a tábori életet most én fotóztam végig. A képeimet ITT nézhetitek meg.
A teljes csapatlétszám, családtagokkal, segítőkkel kb 25 fő volt. Nagyon jó, hogy én is közte vagyok ennek a 25 főnek. :)
És a végére két öncélú kép. Ez az én naplóm, úgyhogy nyugodtan berakhatom amit akarok, nemigaz?
0 megjegyzés