henna és a batikolás.

Nehogy félreértések essenek, hennával a hajamat, Columbus textil festékkel pedig Panni pólóját batikoltuk be.


Hennával kezdődött az este.
Némi előzmény: 17 éves korom óta festem a hajamat. Egészen kicsi megszakítást leszámítva, szinte azóta vagyok az eredeti "semmilyen szőke" helyett világos szőke. Csakhogy a hajam elkezdett berzenkedni ez ellen, és olyan szinten tönkrement, hogy a fodrászomnak ilyen rövidke frizurát kellett vágni a hajamból.



Panni már mondogatja egy ideje, hogy Ő nagyon kipróbálná a hennával való festést, és pedig naivan azt gondoltam a hennáról olvasottak alapján, hogyha gesztenyebarnát veszek, akkor egy kicsi vöröses árnyalattal sötétedni fog a hajam színe, ezért aztán gondoltunk egy nagyot, és a Lush-ban vettünk két tábla hennát.



Elsőszülöttem napok óta mondogatja, hogy péntek este befesti a hajam, nem is próbáljam meg elbliccelni. Ő legalább olyan izgatott volt, mint én.

Forróvízzel, egy elég kétes kinézetű masszát kellett készíteni a hennából, és ezt a trutymót kellett felkenni a hajra, bebugyolálni, és 2 1/2 óra után pedig lemosni.

Az enyém mindenhol zöld volt. A hajon, a kézen, a homlokomon. Kissé féltem, hogy mi lesz, ha a felső, szinte teljesen egészségtelen hajamat zöldre fogja.
Ez azért volt nagyon jó, mert így legalább annak tudtam örülni, hogy a pép lemosása után a hajam nem zöld lett. (Teljesen vörös lett. Ha vöröset szerettem volna, tökéletesen elégedett lennék, de én nem vöröset szerettem volna...)




A batikolás viszont sikertörténet.




Holnap folytatom...