Az apukám ilyentájt rendre elmeséli, hogy amikor Ő kisfiúcska volt falun, hogyan riogatták a falu szélén lakókat különböző töklámpásokkal. Csoda leleményességgel tudták ijesztegetni az  arra járókat, akik sikítva szaladtak haza. (Amikor Ő a gyermekéveiről mesél, engem mindig az "Indul a bakterház" érzés kerít a hatalmába.)
Amikor Ő befejezi a mesélést, minden évben elhangzik tőlünk az idevágó kérdés is, ... hogyan lehet ez? Akkor biztosan nem játszottak a Tv-ben amerikai halloween-es filmeket.
Igazából mindig elmaradt, hogy nagyobb kutatásba kezdjek a neten, de ma  megosztott a húgom egy cikket, ami által végre választ kaptam a kérdésemre.

Manapság a töklámpás készítését sokan az angolszász és amerikai ünnephez, „Halloween”-hez  kötik, pedig a tökfaragás Magyarországon is régi hagyomány. Olyannyira régi, hogy az első erről szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges „fáklyák” azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „fénylik, mint Salamon töke”. Az eredeti vár, ahol a király egykor raboskodott, sajnos nem maradt fenn, viszont romjainak köveiből építtetett új várat IV. Béla a tatárjárás után. A jelenleg is meglévő Salamon-torony egykori királyunk emlékét őrzi.

És akkor gyorsan meg is mutatom, hogy a lányok ma milyen lámpásokat faragtak: