Végre!!!

Életem első bagolypárnája!

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem 9 hónapig dédelgettem a szívem alatt. Na jó, nem volt pocaklakó, de a lelkemben ott növekedett, alakulgatott!!!

És igazából az okát sem nagyon tudom, hogy miért dédelgettem magamban ilyen hosszú ideig? Talán nem volt meg hozzá a megfelelő pulcsi anyagom? Nem tudom... de az biztos, hogy a megszületése egyáltalán nem volt fájdalmas!

Nagyon-nagyon örülök, hogy végre itt van velünk.

Lesznek még testvérei is, de asszem, azokat majd hagyom elszállni itthonról!

Nehéz az elsőszülöttek dolga, nem vitás!