A városi kertünk mégha egy darabig olyan képet is mutat, hogy van értelme vele foglalkozni, ősszel rendre megfogalmazódik bennem, hogy ez volt az utolsó év, hogy én céklát, répát, gyökeret, zellert, karalábét, stb. neveljek.

A piacon mindezeket megkapom az aranyos nénikétől, akit még segítek is azzal, hogy Nála vásárolok.

Ez a gondolat tavaly ősszel újra megfogalmazódott bennem, mert nagyon silány lett a termés.

Aztán meg egész nyáron szinte alig vagyunk itthon.

De amikor eljön a tavasz és megérzem az illatát, nincs menekvés. Újra elkezdem nézegetni a magjaimat. Nem tudok szebb látványt elképzelni egy tetszetős veteményesnél. (persze tudom, ez teljesen szubjektív, van akit egy havas hegycsúcs hoz lázba...)

Hát nem gyönyörű?

...és kb egy hete megéreztem a tavasz illatát... és úgy határoztam,  hogy az idén Pesten csak egy pár tő paradicsomot és esetleg cukkinit fogok termeszteni, most a nagykörűi házunk földje mutathatja meg, hogy mit tud.