Korábban, amikor még "csak" a varrógép jelentette az egyedüli "mentsvárat", ahol kivarrhatom magamból az "aznapot", komolyan idegesített, ha az értékes szabad perceimet a TV előtt kellett töltenem és még a film is unalmas volt. Ugyanis nálunk a TV nézés közös családi program, mióta  (2002-ben) a férjem egy jólirányzott mozdulattal elvágta a kábelt, amin beáramolhatott a lakásba az a rengeteg, "fontos" információ, amit csak egy TV-adás tud hozni.
Azóta  mi választhatjuk ki, hogy éppen milyen unalmas vagy kevésbé unalmas DVD-t nézzünk meg. (milyen régen láttam én olyan igazán jó filmet)

NADE, mióta a szalagok, fonalak bűvkörébe kerültem, kifejezetten szeretem az unalmas filmeket, mert kitűnően lehet közben hímezni. Olyan, mint a népmesében, ott is vagyok,  meg nem is. A kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad.

Tegnap ezt a tűpárnát(?) készítettem. Ez életem második olyan xszemes munkája, amit nem kongréra, hanem hímzővászonra hímeztem. (Az első egy kis zsákocska volt,  de arról nem készült fotó, pedig nagyon kedves a szívemnek, mégiscsak az volt az "elsőszülöttem".)



Ma Gyertyaszentelő Boldogasszony napja van. Tavaly már írtam róla, ha szeretnétek újra olvasni, itt megtehetitek.