Szinte az összes időmet a sütiszappanok készítésével töltöm.
Ezért mégnagyobb felüdülést jelentenek számomra a délutáni varró foglalkozások. Három korosztályra bővültünk. Az újakat, a legkisebbeket már mutattam.

A másik két korosztály a régi, csak a résztvevők változtak kicsit.
Kis létszámúak a csoportok, hiszen a hely, illetve a varrógép állomány is igen szűkös, de talán pont ezért nagyon családiasak, hangulatosak ezek az órák.

Nem dokumentálok már minden részletet, de azért pár képpel illusztrálom múlthét eredményeit.

(Az összes képet úgy nézzétek, hogy a tanítványaim közül senki sem varrt varrógéppel korábban. Én nagyon - nagyon büszke vagyok MINDENKIRE!!!)

Most is van egy teljesen kezdő felnőtt tanulóm, aki egy csoda kenyeres zsákot varrt, élete első varrományaként. Sajnos erről nincs fotó, de azt megtudtam, hogy büszkén, boldogan mutatja a náluk járóknak, hogy ezt Ő készítette. Ez nekem a legnagyobb elismerés. Mikor valaki büszke arra, amit én tanítottam Neki. :)